Interjú Kőszegi Tamással – az induló videósorozatunk egyik alapemberével

Mutatkozz be kérlek röviden, kérlek.
Kőszegi Tamás

Amikor egyetemistaként az órákon be kellett mutatkozni, mindig rettenetes zavarban voltam, egyszer egy nemzetközi filmes workshopon konkrétan azt sikerült mondanom, hogy “öööö, Kőszegi Tamás vagyok, volt egy háziállat patkányom, de sajnos megdöglött.” Azóta jelentősen sikerült fejlődnöm ezen a téren! Tehát: Kőszegi Tamás vagyok, 26 éves film- és animációs rendező, a Mimicry Motions animációs stúdió igazgatója. Reklámfilmek animációs betétjeit, televíziós főcímeket, arculati anyagokat, VFX utómunkát vállalunk, szóval főképp a számítógép mögött lehet rám bukkanni. A megrendelések mellett kisfilmeket készítek, amik szerencsére elég szép sikereket érnek el a filmfesztiválokon. Most fejeztük be legújabb kisfilmünket, a The Copyistet, ami a világ első, fénymásolóval készített narratív filmje.

Az 50 tehetséges magyar fiatal program résztvevője vagy. Mit jelent számodra a tehetség?

A tehetséget sokan valami veleszületett titkos hatodik érzéknek gondolják, de szerintem ők tévednek. Sokat gondolkodtam rajta, hogy akkor most velem van-e a baj, hogy nem érzek magamban semmi extra varázslatot, de azóta rájöttem, hogy az egész tehetség-felfogás valami nagyon furcsa félreértésen alapul. Egyetlen igazán jelentős erősségem az, hogyha egy problémával találkozom, azt kíméletlenül próbálom megoldani, akkor is, ha ahhoz egy éjszaka alatt meg kell tanulni valami teljesen új dolgot. Nincs ebben semmi mágia, csak kőkemény munka.

Mit jelent számodra a siker?

Az egyik iskolai előadásomon egy diák megkérdezte, hogyan tudom a saját személyes lelki világomat megjeleníteni egy televíziós főcímben. A válasz az, hogy nyilván sehogy, de nem is hiszem, hogy a megrendelő nagyon vágyna erre. De ha egy alkalmazott művészeti anyagba, például reklámfilmbe, képesek vagyunk belevinni valami olyat, amitől az megkülönböztethető, ami csak ránk jellemző, az már mindenképpen siker számomra. A fesztiválfilmek esetén a helyzet egyszerűbb. Ha nyerünk, az nagy megtiszteltetés. Végső soron azonban egy filmrendezőnek a legnagyobb siker az, ha sokan megnézik és szeretik a munkáit. Az élet e téren is produkál furcsaságokat: vannak elvont animációim, amikbe éveket öltem, a toronymagasan legnézettebb filmem mégis egy kutyamenhely tündi-bündi reklámja.

Hogyan kezdtél bele a vállalkozásodba?

14 éves koromban álltam először munkába a magyar film rejtett bugyraiban. Ez sokáig olyanokat jelentett, hogy vedd már fel a producer lányának az óvodai fellépését, meg forgass már le egy óra konzerv anyagot hegesztő emberekről. De azért ha eléggé tepersz, hamar felmerülnek olyan kérdések, hogy tudsz-e számlát adni, vagy adj már egy árajánlatot. Szóval valahogy sosem volt igazán kérdéses, hogy ezt meg kell oldani, voltam is ám szellemi szabadfoglalkozásútól egyéni vállalkozóig minden. Az egyetem aztán elég vérszegénynek bizonyult ahhoz, hogy többen, akik nem bírtunk magunkkal, giga marketing céget alapítsunk. Óriási elánnal béreltük az irodákat és vettük fel az embereket, lett is belőle jó nagy bukás. A Mimicry ennek a cégnek a romjaiból állt fel, mint az első teljesen saját kísérletem a márkaépítésre.

Mik a jövőbeli célok?

Az elsődleges célom az, hogy olyan hogy olyan képi világot teremtsenek, amilyet még senki sem látott. Ez önmagában bőven elég is egy életre. A Mimicry, mint cég életében a folyamatos fejlődés, a szolgáltatás színvonalának emelése a fő cél. A filmkészítés, és az animáció hangsúlyozottan egy olyan szakma, ahol az új technológiák csak úgy záporoznak, és ha egy pillanatra nem figyelsz oda, máris lemaradsz. Igyekszünk a portfoliót naprakészen tartani. 2016-tól vállalunk komolyabb VFX-et, a 3D animációban minden évben felbukkan valami új trend, és most érkezett meg a VR,a virtuális valóság, amivel egyelőre még csak annyit kezdtem, hogy vettem hozzá egy videokártyát, de lelki szemeimmel már látom magamat, ahogy a levegőben kapkodva próbálom felfogni, miért úsznak a kockák a rossz irányba. A hozzáállás amúgy az első perctől nem változik: ha valaki most jön be hozzánk, pont ugyanolyan felelősségteljesen fogjuk megoldani a kérését, mint az alapításkor, vagy mint öt év múlva.

Szponzoráltad az Egyesületünket. Neked köszönhetjük a közeljövőben megjelenő videók vágását. Miért vállaltad el szponzorként?

Az egyetemen a tanáraim egy dologra készítettek fel: a diplomázásra. Azt kegyetlenül megtanultam, hogy mit gondolt Pasolini a kinémákról. Esetleg, hogy minden évben próbálkozzak be a Filmalapnál, közben meg lógassam a lábam. Az olyan gyakorlati kérdésekről, hogy mit csinálok a hétköznapokban, miből lesz kocsim, vagy adok enni a cicáimnak, kevés szó esett. Éppen ezért kiemelten fontos nekem az, hogy segítsek a hasonló helyzetben lévőkön. Sokat járok például középiskolákba előadni a vállalkozásról, szabadúszásról. A Jövőt Építők Generációjának munkája ezért az első perctől nagyon szimpatikus nekem. Az induló videósorozat, amit szponzorálunk, nekem is iszonyú hasznos lett volna annak idején.

 

 

 

 

 

 

Avatar
A Jövőt Építők Generációja sportszekciójának vezetője, aki sportújságíró múltja után a JÉG-ben sikeres sportolókkal készít interjúkat egy kutatás keretében. Munkája során marketinggel, elsősorban a közösségi médiával foglalkozik, ő kezeli a JÉG Instagram-oldalát is.