Klacsák Bencét úgy ismertem meg, hogy ellene játszottam több futsal utánpótlás-mérkőzésen. Nem tartottam különösen jó játékosnak. Aztán kiöregedtem, így már nem játszottunk egymás ellen, de azt láttam, hogy előbb az utánpótlás-, majd nem sokkal később a nagyválogatottnak is a tagja lett. Miközben még be sem töltötte a 18-at, már NB I-es játékossá vált. Arra voltam kíváncsi, hogyan tudott ennyit fejlődni, és mitől lett sikeres sportoló.

Klacsák Bence

Minek köszönheted azt a fejlődést, amin átmentél?

Elsődlegesen a sok munkának. Gyerekkorom óta sportolok, de főleg tizennégy éves korom után volt sok játéklehetőségem, a Cső Montage futsalcsapatában több korosztályban is játszhattam, és korán felkerültem a felnőtt együtteshez, tizenhat évesen be is mutatkozhattam az NB I-ben.

Ebben az időszakban előfordult, hogy iskola mellett heti hét edzésre jártam, valamint olyan is volt, hogy négy meccsen játszottam egy hét alatt. Szinte sosem lógtam. Emellett fontosnak tartom az alapokat, a nevelőklubomnál, a Goldballnál nagyon jó képzést kaptam Pesti Tibortól.

NB I-es futsaljátékos vagy, a válogatott keretben is rendszeresen ott vagy, mégis nappali tagozaton tanulsz még most is. Hogy bírod? Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt?

Az Óbudai Egyetemen tanulok villamosmérnöknek. Itt megkapom azt a segítséget, hogy ez megfelelően működjön. Nem könnyű, de az iskola, valamint a klubom is maximálisan segít és támogat.

Mikor tűzted ki magad elé célul, hogy profi sportoló leszel, és milyen szerepet játszott ez a célkitűzés a karriered sikeressége szempontjából?

Nem vallhatom még teljesen profi sportolónak magam, de az a célom, hogy az legyek. Addig is komolyan veszem mellette a tanulást. Remélem, nem kell döntenem a kettő között. Ötéves korom óta tervezem, hogy a futballból szeretnék megélni ? később annyi változás történt, hogy a futsal lett az első számú cél. Ahogy egyre idősebb lettem és jöttek a sikerek, az ösztönzött rá, hogy tovább haladjak ezen az úton.

A sportban rengeteg kihívás vár az emberre. Hogyan nézel szembe a velük?

A kihívások azért vannak, hogy túllépjünk rajtuk. Attól fejlődik az ember, ha sikerrel lép túl ezeken az akadályokon. Előfordul azonban olyan, hogy kudarc éri az embert, de abból is tanulnia kell azért, hogy legközelebb ne kövesse el azokat a hibákat, ami miatt oda jutott. Sokat segít a jó közeg, a társak, illetve nagyon fontos, hogy mindig pozitívan álljunk hozzá a dolgokhoz. Engem a klubom és a családom is maximálisan támogat.

Előfordult veled olyan, hogy úgy érezted valamivel kapcsolatban, hogy ez biztosan nem sikerülhet neked, aztán mégis összejött?

Voltak olyan vizsgáim, amelyeknél így éreztem? Aztán az eredmény szerencsére jobb lett, mint amire számítottam. A sportpályafutásom során az első NB I-es meccseimnél éreztem így magam. Azt gondoltam, erre még nem állok készen, de a tapasztaltabb csapattársaim sok segítséget adtak. Emlékszem, volt egy olyan meccsünk, amelyiken döntő szituációban ziccert rontottam, magam alá kerültem. A meccs után azonban nem szidtak a társak, csak bátorítást kaptam tőlük, így könnyebb volt feldolgozni, és komoly tanulság volt.

Amikor először a válogatottnál voltam, az szintén ijesztő helyzet volt, de ugyanaz lett, mint az NB I-es esetben. Megőriztem emlékként ezeket a helyzeteket, és aztán sokat segített, amikor megint nehézség jött.

Melyek voltak a legnagyobb kudarcaid, és hogyan kezelted őket?

Az U19-es országos bajnokságban az elődöntőben Vác ellen léptünk pályára. Az alapszakaszban minden meccset megnyertünk ellenük, mégis ezen a meccsen nagyon nem ment a játék. Se nekem, se a csapatnak. Simán kikaptunk, így nem kerültünk be a fináléba. A bronzérmet meg tudtuk szerezni utána, de az nem vigasztalt túlzottan?

A kezelése úgy történt, ahogy az imént említettem. Megőriztem emlékként, tanultam belőle és túlléptem rajta. Nagyon boldog voltam, hogy húszévesen Európa-bajnokságon játszhattam, de a kiesést kudarcként fogtam fel, mivel én úgy gondolom, hogy sikerült nagyon jól felkészülnünk, és mindannyian hittünk abban, hogy képesek lehetünk továbbjutni a csoportból.

Milyen áldozatokat hoztál azért, hogy felépítsd a sportkarrieredet?

Elsősorban a gimnáziumi időszakban volt igaz, de most is: mindent a focinak rendeltem alá. Igyekeztem nem elhanyagolni a tanulást sem, de az első a sport. Emiatt viszont kevesebb a szabadidőm, nem tudok annyit eljárni a barátokkal, kevesebb kapcsolatot tudtam építeni. Visszatekintve mégis azt mondom, megérte a sok befektetett munka.

Hogyan néztél szembe a Téged ért kritikákkal, ami jöhetett edzőtől, csapattárstól, szülőtől, szurkolótól?

Senkinek sem esik jól, ha kritizálják, de ha odafigyelsz arra, amit mondanak, lehet belőlük tanulni. Ha végiggondolod, van-e alapja annak, ami elhangzott, és úgy érzed, igen, akkor megtanulhatsz olyan dolgokat, amiket legközelebb már nem követsz el. Ha pedig azt a hibát már nem követed el, máris jobb ember és sportoló lettél.

Hogyan viszonyulsz a nálad sikeresebb sportolókhoz, csapattársakhoz?

Mindenképp úgy, hogy tanulni akarok tőlük. Ha olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy még tanácsot is kapsz tőlük, meg kell fogadnod őket, így tudsz fejlődni, és egy nap már lehet, hogy te leszel az, aki tanácsot ad. Igen, előfordult, hogy valakire irigy voltam, de aztán rájöttem, jobban járok, ha eltanulom tőle azt, amit ő már tud, én pedig nem.

Kik azok a személyek, akik a leginkább motiváltak a karriered során?

Elsősorban a családom. A szüleim rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy itt lehessek. Hálás vagyok az edzőimnek, akiktől nagyon sokat tanulhattam.

Szeretném Pesti Tibor nevelőedzőmet kiemelni, akitől nagyon jó képzést kaptam, neki köszönhetem, hogy mindkét lábamat bátran merem használni.

Mi ösztönöz, mi motivál, hogy a maximumot nyújtsd a sportolás során?

Mindig a maximumot igyekszem nyújtani, hogy minél feljebb jussak. Az a célom, hogy minden meccsen jobb legyek, mint az előzőn voltam. Ez nem mindig sikerül, de erre törekszem. A hibáim pedig arra motiválnak, hogy kijavítsam őket, és máskor ne kövessem el.

Milyen alapértékeknek köszönheted a sikereid?

Szorgalom, alázat a sport és a tanulás iránt egyaránt, illetve a megfelelő kommunikáció ? a pályán és azon kívül is.

Milyen személyiségformáló szerepet tölt be a sport az életedben?

Már nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Nagyon sokat kaptam a sporttól emberileg. Megtanultam kommunikálni az idegen emberekkel, megértettem, hogy a siker felé ugyanaz az út a tanulásban és a sportban is: dolgozni kell, időt, energiát kell fektetni bele!

Mit gondolsz, hogyan lehet a mai fiatalság figyelmét a sport és az egészséges táplálkozás szerepére és kapcsolatára felhívni? Mindez megjelenik-e a mindennapjaidban?

Ha nem táplálkozol megfelelően, nem tudsz jól sportolni. Ez ilyen egyszerű. Óvodában vagy általános iskola elején kellene ezt megtanítani a gyerekeknek, ha akkor megszereti a sportot, nem is lehet majd elrángatni a pálya mellől.

Mit jelent számodra a siker?

Egy kisebb cél teljesítése. Az még jobban ösztönöz arra, hogy még többet dolgozz, még jobb akarj lenni és ne ragadj meg azon, hogy ez sikerült, hanem lépj tovább rajta, és dolgozz még keményebben, hogy még nagyobb dolgok is sikerüljenek.

Kántor Barnabás, JÉG Sportszekció vezető

Milyen összefüggést látsz a sport és a siker között?

Ha valaki sportol és sikeres, akkor több kedve van a folytatáshoz. Ha ez mégsem jön össze neki, akkor két dolgot tehet: feladja, vagy küzd tovább azért, hogy mégis sikeres legyen. Én az utóbbit ajánlom!

 

 

Kategória: Interjú

Avatar

Kántor Barnabás

A Jövőt Építők Generációja sportszekciójának vezetője, aki sportújságíró múltja után a JÉG-ben sikeres sportolókkal készít interjúkat egy kutatás keretében. Munkája során marketinggel, elsősorban a közösségi médiával foglalkozik, ő kezeli a JÉG Instagram-oldalát is.