Így vidítottuk fel Budapest belvárosát egy egyszerű kedvességgel

Mosolygás. Egyszerű dolog, mégsem tesszük elégszer. De vajon miért nem? És vajon miért nem vesszük észre, hogy egy másodperces tevékenységgel jobbá tudjuk tenni a saját napunkat, és azokét is, akik mellettünk vannak? A JÉG mentorprogramjának záró tevékenységeként egy kísérletet tettünk, és az egyik szombat kora esténket arra szántuk, hogy egy egyszerű kedvességgel megpróbáljunk minél több mosolyt csalni az emberek arcára Budapest belvárosában.

Bevallom, nem teljesen önálló gondolatról van szó. Sia, az ausztrál énekesnő és zeneszerző egyik dalának címe az, hogy „You’re never fully dressed without a smile” , amivel azt üzeni, hogy addig még nem vagy készen a felöltözéssel, amíg nem „tetted fel” a mosolyod.

Egyszerű mondat, de annál több tartalmat hordoz magában.

Tényleg jó kérdés: miért nem mosolygunk? Mi az oka annak, hogy az alapbeállítottságunk az, hogy nem mosoly van a szánkon. Pedig tényleg annyi mindenért hálásak lehetünk az életben! Most nem érzed így? Mesélek egy történetet.

Egy élete virágzó időszakában élő, harmincas férfi eldöntötte, hogy kiugrik egy repülőgépből. Igenám, de az ejtőernyőjével valamilyen probléma történt. Az esést túlélte, de mind a két keze és karja megbénult. Teljesen logikus, és a környezete által támogatott döntés lett volna, ha innentől kezdve az önsajnálkozásba vetette volna magát, és – röviden és tömören – feladta volna. Ám ehelyett úgy döntött, nem foglalkozik azzal az 5%-kal, amit kizárt az életéből ez a baleset, hanem inkább örül annak a 95%-nak, amit ezután is megtehetett, hiszen túlélte az esést. Azóta motivációs előadásokkal foglalkozik, hogy minél több emberrel ismertethesse meg a történetét, és segítsen másokat túllépni a nehézségeken. Ő, akinek egyik végtagja sem képes semmilyen mozgásra a hátralévő életében.

Azért hoztam fel ezt a példát, mert mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy azt nézzük, abba „gubózzunk bele”, ami negatív az életünkben. Úgy vagyok most vele, ha ez a történet már egyvalakit inspirált arra, hogy egy kicsit kilépjen a komfortzónájából, egy kicsit kilépjen a kifogások és panaszkodások erdejéből (ami nem mellékesen negativitásra neveli az agyat), már megérte.

És pontosan így voltam ezzel azon a szombat délutánon, amikor elindultam a Vörösmarty tér felé, hogy találkozzam a társaimmal, akikkel szerettünk volna valami különlegeset alkotni Budapest belvárosában. Ez a szombat munkanap volt, ezért gondoltunk arra, hogy ideális terep lesz az emberek felvidítására egy hatnapos munkahét végén.

Ha már egy embert felvidítunk, megérte!

Visszatérve Siára, ennek a számának a klipjében egy felhős keddi napot látunk, és gyerekeket, akik „Mosolyogj!” felirattal, valamint mosolyos plakátokkal szaladgálnak New Yorkban és igyekeznek szebbé tenni az arra járók napját.

Mi is ezt tettük, azzal a kiegészítéssel, hogy bekészültünk még néhány tálca süteménnyel is, hogy ezt is hozzátegyük az élményhez. Aztán hasonlóan jártunk, mint a New York-i gyerekek. Először sok elutasítással találkoztunk, olyan emberekkel, akik siettek (haza), hogy végre elkezdődjön a rövidített hétvégéjük.

Aztán egyre több olyan arcot láttunk, akik a távolból már mosolyogtak ránk, felfigyeltek rá, hogy itt történik valami, de nem mertek a közelünkbe jönni. Így hát („Ha a hegy nem megy Mohamedhez…”), mi mentünk a hegyhez, és megszólítottuk az embereket.

„Egy mosoly = egy süti” – hirdettük a feliratunkon, és sokan nem akartak hinni benne, hogy az egyetlen célunk az volt, minél több mosolyt láthassunk. Éppen ezért fontosnak tartottuk, hogy aki esetleg nem kért sütit, attól is kérjünk egy mosolyt, és további szép napot kívánjunk neki.

Vicces volt, hogy a legtöbbször nem tudtuk felismerni, hogy turistával vagy honfitársunkkal találkozunk – merthogy sok külföldi járt akkor arrafelé –,  így a megszólítással is voltak problémák, de ez is inkább csak újabb mosolyra adott okot és lehetőséget.

Annyit elárulhatunk, nem csak egy mosolyt kaptunk… Rengeteget! Nézzük csak:

Bár számítottunk rá, mégis meglepő volt, mennyire feltöltött minket is ez az este, hiszen mi is nagyon sok mosolyt kaptunk, ami minket is még boldogabbá tett. Ráadásul a szívünk is sokszor elolvadt, a gyermeki őszinteség sokszor a felnőtteket, az apróságok szüleit is közelebb hozták megmozdulásunkhoz, mi pedig le voltunk nyűgözve a kicsik örömétől.

Csodálatos este, élmény volt ez a számunkra, és reméljük, hogy jó érzéseket, örömöket tudtunk hagyni azokban, akikkel találkoztunk aznap. És ha már eddig csak a mosolyról volt szó, egy apró szösszenet a végére arról, miért érdemes nevetni is mindennap. Lehetőleg 300-szor:

Kántor Barnabás
A Jövőt Építők Generációja sportszekciójának vezetője, aki sportújságíró múltja után a JÉG-ben sikeres sportolókkal készít interjúkat egy kutatás keretében. Munkája során marketinggel, elsősorban a közösségi médiával foglalkozik, ő kezeli a JÉG Instagram-oldalát is.