Mi történik egy kíváncsi gyerek agyában?

Hogyan történik a naplemente? Nagyon szeretjük nézni ezeket a jelenségeket, de Jolanda Blackwell azt akarta, hogy nyolcadikos tanítványai tényleg gondolkodjanak el a kérdésen, hogy gyönyörködjenek és kérdezzenek.

Így Blackwell, aki természettudományokat tanít egy kaliforniai középiskolában (Oliver Wendell Junior High, Davis), megnézetett a diákjaival egy videót a naplementéről a YouTube-on az egyik mozgást ismertető fizika óra részeként.

„Azt kérdeztem tőlük: ’Mi mozog? És miért?’” meséli Blackwell. A diákoknak rengeteg ötletük volt. Néhányuk azt gondolta, hogy a nap mozog, míg mások, természetesen, tudták, hogy a naplemente a Föld saját tengelye körüli forgásának az eredménye.

Ha egyszer elkezdődik a beszélgetés, akkor a kérdések villámgyorsan röpködnek. „A legnagyobb kihívás számomra gyakran az, hogy elérjem, hogy türelmesek maradjanak”, mondja. „Nekik ilyenkor egyszerűen rengeteg égető kérdésük van.”

A diákok kérdéseket tesznek fel és utána felfedezik rá a válaszokat. Ez az a valami, amiért minden jó tanár él. És ennek a folyamatnak a szíve a kíváncsiság.

Blackwell, sok más tanárhoz hasonlóan, megérti, hogy ha a gyermekek kíváncsiak, akkor sokkal valószínűbb, hogy elkötelezettek maradnak.

De miért? Mi is pontosan az a kíváncsiság, és hogyan is működik? A Neuron című magazin októberi kérdése hatására megjelent egy tanulmány, ami azt sugallja, hogy az agyban kémiai változások következnek be, amikor kíváncsiak vagyunk, és ezek segítenek minket abban, hogy jobban, eredményesebben tanuljunk és abban is, hogy megmaradjanak az információk.

Az agyunk kiváncsiságban

„Minden egyes nap, számolnunk kell egy rakat új információval, mondja Charan Raganath, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa, és egyike a kutatóknak, akik részt vettek a tanulmány elkészítésében. „De még azok az emberek is, akik nagyon jó memóriával rendelkeznek csupán egy apró töredékére emlékeznek azoknak a dolgoknak, amelyek két nappal korábban történtek.”

Raganathot érdekelte, hogy miért tárolunk egyes információkat, és miért felejtünk el másokat.

Így ő és a kollégái összegyűjtöttek 19 önkéntest és megkérték őket, hogy nézzenek át több, mint 100 egyszerű kérdést. Kérdéseket, mint például, „Mit jelen igazából a ’dinoszaurusz’ kifejezés?” és „Melyik Beatles dal volt a leghosszabb ideig, 19 hétig, toplistás?”

A résztvevők megjelöltek minden kérdést aszerint, hogy mennyire voltak kíváncsiak a válaszokra.

Ezt követően, mindenki átnézte a kérdéseket – és a rájuk adott válaszokat – amíg a kutatók megfigyelték az agyműködésüket egy MRI készülék segítségével. Amikor a résztvevők kíváncsisága fel volt csigázva, akkor az agyuk azon részei, amelyek örömöt és elismerést okoznak bekapcsoltak. A kíváncsi agyak fokozott tevékenységet eredményeztek a hippokampuszban is, ez az az agyrész, amely az emlékalkotásért felelős.

„Van egy alap neuronhálózat, amely ösztönzi az embereket, hogy menjenek és szerezzék meg azokat a dolgokat, amelyek belsőleg motiválóan hatnak rájuk.” magyarázza Raganath. Ez a körforgás felvillan, amikor pénzt kapunk vagy cukrot, és akkor, ha kíváncsiak vagyunk.

Amikor ez a folyamat aktiválódik, az agyunk előállít egy dopaminnak nevezett kémiai anyagot, ami boldogságérzetet kelt bennünk. „Úgy néz ki, hogy a dopamin szerepet játszik a tanulásba bekapcsolódó sejtek közötti kapcsolat növelésében is.”

És valóban, amikor a kutatók később tesztelték a résztvevőket, hogy mit tanultak, azok emlékeztek jobban a helyes válaszokra, akik kíváncsibbak voltak.

A kíváncsiság segít az unalmas dolgok megtanulásában is

Volt még egy csavar Raganath tanulmányában: a kísérlet alatt mutatott a résztvevőknek fényképek random arcokról, anélkül, hogy bármi módon megmagyarázta volna ennek értelmét a résztvevőknek.

Azok emlékeztek a legjobban az arcokra, akiknek a kíváncsiságuk már egyébként is fel volt csigázva.

“Tegyük fel, hogy nézed a Breaking Bad fináléját,” magyarázza Raganath, ha nagy rajongója vagy a műsornak, akkor biztosan nagyon kíváncsi vagy arra, hogy mi történik a főszereplővel, Walter Whitetal.

“Kétségtelenül emlékezni fogsz rá, hogy mi történt a fináléban,” mondja, de lehetséges, hogy arra is emlékezni fogsz, hogy mit ettél az epizód előtt , vagy pedig arra, hogy mit csináltál közvetlenül utána.

Ez az a jelenség, amit a tanárok a tantermekben előnyükre használhatnak fel, mondja Evie Malaia, aki tanársegéd a Texasi Egyetemen (Southwest Center for Mind, Brain and Education, Arlington).

“Tegyük fel, hogy egy gyerek űrhajós akar lenni,” mondja. „Rendben, hogy kötöd össze ezt a célt a szorzótábla megtanulásával?” A tanár választhatja azt, hogy felad az osztálynak egy érdekes szöveges feladatot, aminek köze van az űrkutatáshoz, magyarázza Malaia.

Óra végére a diákok valószínűleg emlékezni fognak a feladatra adott válaszra, de arra is, hogy hogyan jöttek rá a kérdésre adott válaszra a szorzás segítségével.

“Ezen a módon a gyerekek alapvetően a vezetői pozícióba kerülnek,” mondja Malia “ők különösen jól érzik magukat, amikor felfedeznek valamit, ha a tudásukat önállóan tudják felépíteni.”

A tanárok ösztönösen használják ezt a technikát nagyon régóta, teszi hozzá, azonban a tudomány most talál vissza ehhez. “A kíváncsiság egyike a legintenzívebb és a legalapvetőbb emberi ösztönöknek. Erre az emberi viselkedésre kellene az oktatásunkat építeni.”

És amit még nem tudunk

Sok minden van, amit a tudósok még nem értenek a kíváncsisággal kapcsolatban. „Csupán egy maréknyi tanulmány áll a rendelkezésünkre a témában” mondja Raganath. „Így pedig nagyon nehéz ezt tanulmányozni.”

A kutatók nem tudják, hogy pontosan miért érzünk magunkban tudásvágyat, azonban Raganath azt mondja, hogy ez  értelmet nyer egy evolúciós álláspontból. „Talán van az agyunkban egy alapvető rugó az agyunkban a bizonytalanság leküzdésére,” mondja. Minél többet tudunk a világról, annál nagyobb esélyünk van annak a veszélyeinek a leküzdésére.

A tudósok szintén igyekeznek rájönni, hogy milyen hosszan tartanak a kíváncsiság hatásai – ha egy gyerek érdeklődése fel van csigázva egy iskola nap elején, akkor vajon képes lesz sikeresen megjegyezni a tanagyagot egész nap? Vagy idővel alábbhagy az érdeklődése?

Amit Raganath a legjobban meg akar tudni az az, hogy egyes emberek miért kíváncsibbak a többieknél. Rengeteg tényező, beleértve a stresszt, az öregedést és a rendszeres drogfogyasztást, befolyásolja az agy dopamin feldolgozását, mondja. A genetikai tényezők szintén befolyásolhatják, hogy mennyire vagyunk kíváncsiak.

„Ha ki tudnánk ezeket a dolgokat deríteni, akkor annak óriási hatása lenne. Tudnánk segíteni azokon, akik talán csak egyszerűen unottak.” Raganath állítja.

Blackwell, a természettudomány tanár Kaliforniából, azt mondja, hogy neki nem túl gyakran kell megküzdenie ezzel a problémával.

Azt meséli, hogy a diákjai imádják felfedezni a tudomány misztikus ismeretlenjeit: Mi történik akkor, amikor két autó összeütközik? Miért roncsolódik össze az egyik kocsi jobban, mint a másik? Miért hasonlít néhány ember jobban a nagynénjére, mint az édesanyjára? Hogyan keletkezik a szivárvány?

 

„Én azt mondom a diákjaimnak, hogy rossz kérdés nem létezik,” mondja Blackwell. „Ez a tudomány: kérdések feltevése, és válaszok keresése.”

A blogcikk fordítás, az eredeti szerzője: Maanvi Sing

Eredeti forrás: https://ww2.kqed.org/mindshift/2014/10/27/whats-going-on-inside-the-brain-of-a-curious-child/