Európa-bajnok, mégis heti 40 órában dolgozik

A sportszekció interjúsorozatának legújabb részében ezúttal egy különleges emberrel beszélgethettem. Pokorni Milán küzdősportoló ugyanis Európa-bajnoknak és a világranglista második helyezettjének vallhatja magát – miközben könyvelőként és pénzügyi elemzőként dolgozik heti 40 órában. Példát így nem csak a sportolók vehetnek tőle. Már csak a hozzáállása miatt sem.

 

– Hogyan került az életedbe a sport?
– Mindkét szülőm rendszeresen sportolt, hétéves koromban pedig orvosi javaslatra (is) kezdtem el sportolni – kezdte a 27 éves K1-es, aki az egyik legnagyobb profi szervezet, a WKF Európa-bajnoki címét tudhatja magáénak. – A kempóval kezdtem meg, majd jött a kick-box és a K1, de korábban atletizáltam, 400 méteres síkfutásban országos bajnok is lettem, sőt kétszeres lábtenisz-bajnoknak vallhatom magam, de végül a küzdősportban találtam meg a helyem.

– Emellett azonban a tanulást sem hanyagoltad el. Most dolgozol is a sportkarriered mellett?
– A BGF-en, majd a Corvinuson is diplomát szereztem, előbb gazdaságmenedzsmentet, majd vállalkozásfejlesztést tanultam. Jelenleg a sport mellett könyvelőként és pénzügyi elemzőként dolgozom Esztergomban, mellette mindennap edzek és heti kétszer edzést is tartok. A külföldi vetélytársaim profi szinten űzik a sportot, és bár én is örülnék neki, de nincs sajnos lehetőségem rá.

A JÉG Sportszekciója sikeres sportolókkal készít interjúkat. Ezek több témával is foglalkoznak, melyeknek alapja Carol S. Dweck: Szemléletváltás című könyve. Az ismert pszichológus – aki a sport területén is végzett kutatásokat – alapgondolata szerint minden képességünk, még az intelligenciánk is fejleszthető. Azokat, akik ebben hisznek, fejlődő szemléletű (growth mindset) embernek tartja. Ezek az emberek kimondottan jól teljesítenek az élet öt területén: a kihívások és a kudarcok kezelése, erőfeszítések, kritikatűrés, mások sikerének feldolgozása.

– Miben változtatta meg az életed a sport?
– Mindenben, a sporthoz igazítottam az életem, igaz, láttam a jövőt, hogy nehéz profivá válni, ezért fontos volt a tanulás. A sport megadta azt a kitartást, amit a magánéletben tudok követni, így tudom elviselni a kettős terhelést is. Önfegyelemre, céltudatosságra nevelt. Egyértelműen pozitív értelemben változtatta meg az életem. 

– Milyen áldozatokkal járt, hogy felépítsd a karriered?
– Sok mindenről le kellett mondanom. Iskolás koromban a kortársaim mesét néztek az otthoni tanulás után, amikor elfáradtak, én még olyankor elindultam edzésre. Sokat segített, hogy a szüleim támogattak ebben, mert látták, van értelme. Amikor idősebb lettem, akkor pedig jó néhány bulira kellett fájó szívvel nemet mondanom. Mindez azonban kárpótlást nyert akkor, amikor jöttek a sikerek. Hogy megérte-e? Egyértelműen igen!

– Hogyan kezelted a kudarcaidat?
– Tavaly volt egy profi mérkőzésem Franciaországban, amit élőben közvetített a Canal+ csatorna. Úgy éreztem, jól fog sikerülni, de sajnos nem jött össze és magamat okoltam. A felkészülés rendben volt, a táplálkozás, a fogyasztás is, de a ringben nem jött ki belőlem az, amit szerettem volna. Kemény volt az ellenfelem, de nem éltem a lehetőséggel és kudarcként éltem meg. Ugyanakkor ez is hozzásegített ahhoz, hogy még keményebben eddzem és hamarabb kezdjem el a fogyasztást. A győzelemből nehezebb tanulni, a vereségből könnyebb.

– A sportban rengeteg kihívással néz szembe az ember, Te hogyan nézel szembe velük?
– Szeretem őket, a magánéletben és a sportban is. Ez abból is fakad, hogy mindig azt vallottam, úgy tudok fejlődni, ha megpróbálom kihozni a maximumot magamból. Ha úgy edzem, hogy nem fáradok el, feleslegesen mentem le, feleslegesen álltam neki. Ahhoz, hogy fejlődjek, jó értelemben „meg kell szakadnom”. Éppen ezért, ha előző nap X kilóval nyomtam fekve, másnap X+1-gyel csinálom!

– Nehéz téma, hogyan bírod a kritikákat?
– A kritika mindig jó – ha építő. Felhívja a figyelmemet olyasvalamire, amire eddig nem figyeltem. Ugyanakkor, ha az adott megjegyzés semmitmondó és nem tudok fejlődni általa, kár rágódni rajta. Ha lehet belőle tanulni, ha felhívja a figyelmet egy gyengeségre, egy hátrányra, érdemes megfontolni. Én se, az edzőm se vehet észre mindent, pedig lehet, hogy ez vezet majd egy következő sikerhez.

– Hogyan viszonyulsz a nálad sikeresebb sportolókhoz?
– Felnézek rájuk, példaképként, mintaként, de egyben versenytársnak is tekintem őket és igyekszem felvenni velük a versenyt. Az a cél, hogy legyőzzem őt és a legjobb legyek nem görcsössé tesz, hanem motivál.

A JÉG szakmai partnere a TE Connectivity. Az immár 50 éves piacvezető múltra visszatekintő, amerikai tulajdonú multinacionális autóipari nagyvállalat a világ számos pontján van jelen: 120 gyárában megközelítőleg 500 000 precíziós tervezésű terméket gyárt és a termelését csaknem 72 000 szakértő munkatárs segíti. A cég olyan elektronikai csatlakozó termékeket tervez és gyárt, melyek számos iparágban a csatlakozás meghatározói.

– Mit gondolsz, a mentális vagy a fizikai felkészülés a fontosabb egy-egy mérkőzés szempontjából?
– Mind a kettő! Egy kevésbé jól felkészült versenyző is nyerhet, ha jobban akar. Én általában úgy készülök fel egy versenyre, hogy végigveszem az eddigi meccseimet. Rengeteget segít az öcsém, aki szintén küzdősportot űz. Rengeteget segítjük, támogatjuk egymást. A meccsek előtt általában elmondjuk egymásnak, hogy jó volt a felkészülés, ott a helyünk a ringben, egymást biztatva átélünk régi csatákat. Ez segíteni szokott. Egyébként kettőnk kapcsolata ugyanolyan, mint a Klicsko fivéreké – amikor ő küzd, én segítem a ring mellett és fordítva. Tudatosan más súlycsoportban vagyunk, így nem kell egymással megküzdenünk.

– Kik motiváltak a leginkább karriered során?
– Az előző kérdés alapján nem meglepetés, de az öcsém, aki edzőtársam is. Mellette az édesapám, aki az edzőm. Mindig hárman edzünk és megyünk versenyekre együtt. Rajtuk kívül az edzőtársak, a barátok, a hazai versenyeken pedig a szurkolók, de már külföldre is szinte mindig követnek, amiért nagyon hálás vagyok. Az is előfordult már, hogy felismertek a szülővárosomban Dorogban. Nagyon jó élmény, ha egy idegen ember odajön és gratulál, szurkol értem, gratulál, elismer, nagyon jó élmény.

Pokorni Milán üzenete a fiataloknak

– Mi ösztönöz, mi motivál, hogy a maximumot nyújtsd a sport, a mindennapok során?
– Ha ezt az egészet nem saját magamért csinálnám, nem csinálnám. Nyilván szeretnék megfelelni a barátaimnak, a családomnak, a szurkolóknak, de azért csinálom, mert nagyon szeretem. Hajlandó voltam munkát is váltani, csak tudjam folytatni. Nagyon rossz érzés a ringben úgy állni, hogy nem a Te kezedet emelik fel, ez pedig rögzül az emberben. Minden napra az a motivációm, hogy a legjobb legyek, és most meg is van hozzá a kellő lendület.

– Milyen alapértékeknek köszönheted a sikereidet?
– Önfegyelem, elszántság, kitartás, céltudatosság, áldozatos munka, tisztelet –ez utóbbi a harcművészetben különösen fontos. Ezek mind a sportban fogantak nálam. Elképzelhető, hogy meg lehet tanulni a sporton kívül, de azzal egyértelműen jön.

– Kérlek, mondj három asszociációt a siker szóra!
– Győzelem, öröm, kemény munka.

– Mit jelent számodra a siker?
– Azt, hogy elértem a kitűzött célt. Elismerést és örömet.

Kántor Barnabás
A Jövőt Építők Generációja sportszekciójának vezetője, aki sportújságíró múltja után a JÉG-ben sikeres sportolókkal készít interjúkat egy kutatás keretében. Munkája során marketinggel, elsősorban a közösségi médiával foglalkozik, ő kezeli a JÉG Instagram-oldalát is.