„Egy kezemen megszámolom, hányszor voltam bulizni” – Eb-győztes recept Gangl Edinától

Már a harmadik sportszekciós interjúmra készültem. Az előző kettő alkalmával olyan beszélgetőpartnerem volt, akiknek személyiségéről volt már tapasztalatom. Gangl Edinával kapcsolatban – eddig – nem volt. Amikor azonban sétáltunk be a Hajós Alfréd uszodában az interjú helyszínére, és a magyar vízilabda-válogatott első számú kapusa, az Európa-bajnok sportoló minden szembejövő fiatal sportolónak előre köszönt, már sejtettem, jó választás volt, hogy ő legyen kutatásom következő alanya. A beszélgetés aztán meggyőzött, Gangl Edinától is nagyon sok mindent tanulhatunk! 

 

– Milyen példa volt előtted, hogyan kezdted el a sportolást?
– Szüleim hatására, nem sportoltak magas szinten, de fontosnak tartották, hogy megtanuljak úszni – kezdte Gangl Edina. – Anyukámat egyszer gyermekkorában belökték a tóba, de akkor még nem tudott úszni, ez a rossz élmény indította rá, hogy engem minél hamarabb megtaníttasson. Igaz, ez sem ment egyszerűen, mert beírtak egy tíznapos úszó napközibe, és az első nap visítva rohantam ki a medencéből, ahogy víz érte a lábam… Úgyhogy nehéz volt a visszaszoktatás, viszont ovis koromban láttam, hogy a többiek csak kapálóznak a vízben, bennem pedig már akkor is volt annyi versenyszellem, hogy ezt nem hagytam annyiban. Azóta vízben vagyok…

– Hogy jött képbe a labda?
Tíz évig úsztam Mosonmagyaróváron, ám ott megszűnt rá a lehetőségem, felbomlott az egyesület, így másik sportágat kellett választanom. Ekkor, 2004-ben láttam, ahogy a férfiválogatott megnyeri az olimpiát. Nagy hatással volt rám, hogy ilyen sikeres sportág és ilyen nagy szeretet veszi körül. Fiúk között nőttem fel, sokat fociztam, kosaraztam, úgy éreztem, a labdaérzékem megvan hozzá, ezért kezdtem el vízilabdázni.

A JÉG Sportszekciója sikeres sportolókkal készít interjúkat. Ezek több témával is foglalkoznak, melyeknek alapja Carol S. Dweck: Szemléletváltás című könyve. Az ismert pszichológus – aki a sport területén is végzett kutatásokat – alapgondolata szerint minden képességünk, még az intelligenciánk is fejleszthető. Azokat, akik ebben hisznek, fejlődő szemléletű (growth mindset) embernek tartja. Ezek az emberek kimondottan jól teljesítenek az élet öt területén: a kihívások és a kudarcok kezelése, erőfeszítések, kritikatűrés, mások sikerének feldolgozása.

– Mikor jött el az a pont, amikor megfogalmaztad, profi leszel?
– Gyerekkoromban láttam, ahogy Egerszegi Krisztina olimpiát nyert. Már akkor sem szerettem volna egy lenni a sok közül, mindig magasra tettem a lécet, ez az élmény pedig volt olyan hatással rám, hogy profin akarjam csinálni. Megszállott lettem, előbb az úszásban kerestem a siker kulcsát, aztán nem úgy jött össze.

– Nem bánod?
Nem, annak ellenére sem, hogy az utolsó utáni pillanatban kellett váltanom, hiszen tizenöt évesen kezdtem el vízilabdázni, akkor, amikor más már akár több világ- junior- vagy ifieseményt megjárt.

– Mennyire változtatta meg az életed az a kitűzött cél, hogy profi leszel?
– A mindennapjaimat ugyanolyan tudatosan éltem, mint előtte, és a mai napig úgy érzem, hogy azt tartom a szemem előtt, hogy a céljaimat el tudjam érni. Ilyen ember vagyok. Amikor belevágok valamibe, akkor azt teljes erőbedobással teszem. Igencsak élénk versenyszellem jellemzett mindig is, nem szerettem, ha megelőznek, mindig első akartam lenni.

Gangl Edina üzenete

Gangl Edina water polo, Európa-bajnok vízilabdázó üzenete a jövő genereációja számára 🙂 Hamarosan a teljes, vele készített interjút olvashatjátok!

Közzétette: JÉG – Jövőt Építők Generációja – 2017. december 18.


– Ugyanakkor ez, gondolom, sok áldozattal járt…
– Természetesen igen. Igaz, ha valamibe belevágsz és komolyan szeretnéd csinálni, az mindig áldozatokkal jár. Nekem sem volt könnyű, mivel a testvéreim is úsztak, így gyakorlatilag a tanulószobám a medence partja volt. Mivel nem egy időben volt az edzés, amíg én úsztam addig ők tanultak, aztán fordítva. Nyilván az sem volt mindig könnyű, hogy amikor gyerekként nyáron játszottunk a barátaimmal, sokszor ott kellett hagynom őket, és el kellett mennem edzésre.

Ha a vízilabdára tekintek, az első nagy áldozat az volt, hogy tizenöt évesen el kellett költöznöm otthonról Győrbe. Az egyetemről is van példám, hála Istennek, nagyon jó barátaim, kedves szaktársaim is voltak, akik tudták, sokszor vagyok fáradt.

”Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam velük bulizni,

ám emellett mindig nagyon jól éreztem magam, mert megtaláltuk a módját, hogy nyugiban összeüljünk és együtt legyünk. Nagyon hálás vagyok, hogy nem úgy fogták fel, hogy „Jaj, már megint nem jön”, hanem hogy segítenek nekem. Sokszor volt, hogy inkább átjöttek hozzám és beszélgettünk egy jót, mint hogy elmentünk volna valahova. Mindenben támogattak. Áldozatokat minden nap kell hozni. Ma is, amikor kicsit tartottam tőle, hogy beteg leszek, de inkább eljöttem edzésre, mert ha otthon maradok, és nem lázasodok be, lelkiismeret-furdalásom lett volna.

– Melyek voltak a legnagyobb kudarcaid, és ezeket hogyan tudtad kezelni?
– Két részre osztanám ezt a kérdést. Az egyik természetesen a világeseményeken vagy a klubban elért sikertelen pillanatok. A 2016-os riói olimpia kudarc volt, mert úgy éreztem, az a stabilitás, amit a csapattársaimnak szoktam adni, nem volt meg. Ez idegen helyzet volt a számomra, nem tudtam kezelni, nem tudtam kijönni a gödörből, nem teljesítettem elég jól. Úgy érzem, ez az egy rossz világeseményem volt, de én olyan vagyok, hogy kudarcnak élem meg azt is, ha nekem jól megy, mégis kikapunk.

Emellett vannak az egyéni kis kudarcok, mikor egy edzésen nem úgy megy, de tudom, hogy jön egy másik edzés, ami arra van, hogy kijöjjek a gödörből, amit korábban magam alá ástam. Aztán megkérdezem magamtól, miért lehetett ez, mi vezetett a rosszabb teljesítményhez, és igyekszem kijavítani. Hála Istennek, könnyen kezelni tudom ezeket a helyzeteket, talán az olimpia volt az, ami hosszabb ideig tartott.

Egyrészt drámai körülmények vezettek oda, hogy elszalasszunk egy történelmi pillanatot, és meglegyen a női vízilabdázás első olimpiai érme. Ki tudja, lesz-e még ilyen pillanatunk… Emiatt volt nagyon fájó, hónapokig kísértett. Aztán az év elején sírtam egy jót – pedig nem vagyok az a sírós típus – utána pedig kiment belőlem minden feszültség és feljavult a teljesítményem.

Koncentráció (Fotó: Facebook)

– A sportban rengeteg kihívással találkozik az ember. Hogyan viszonyulsz hozzájuk?
– Nagyon szeretem őket, minden edzést úgy fogok fel, hogy kihívás. Nem szeretem az egyszeri, mezei játékokat, sokkal jobb, ha tétje van. Rengeteg játékot kitaláltunk már a társakkal, amiknek mindig csoki a tétje! Van, hogy egy az egy ellen játszunk a többi kapussal – ötös meccs, megnézzük, ki véd többet vagy ki lő több gólt. Kellenek ezek az apró sikerélmények, hogy lázban tartsanak. Jó, ha mindennek tétje van. A posztom önmagában kihívás. A kapus az utolsó mentsvár, kell ehhez egyfajta személyiség.

– Hogyan nézel szembe a Téged ért kritikákkal, ami jöhetett edzőtől, csapattárstól, szülőtől, szurkolótól?
– Mindig elgondolkodom azon, amit mondanak, de ez nem jelenti azt, hogy nem védem meg magam, ha úgy érzem, nekem van igazam. Sohasem éreztem azt, hogy ezek piszkálódások lennének velem szemben, inkább építő jellegűnek érzem. Megbízok az edzőimben, a csapattársaimban. Próbálom megfogadni mindazt, amit mondanak, és beépíteni a játékomba.

Öröm (Fotó: NSO)

– Hogyan viszonyulsz a nálad sikeresebb sportolókhoz, csapattársakhoz?
– Rengeteg sikeres sportág van Magyarországon, és jó nézni mások sikerét is. Bálványimádás nincs, tisztelet van. Szeretek sportot nézni, és szurkolni másoknak, és szeretek megnézni olyan videókat is, amelyekből tudok tanulni és beépíteni a saját játékomba. Nem is feltétlenül vízilabdára gondolok, más sportágak legjobbjaitól is tudok tanulni. Megnézem, milyen emberek, hogyan építik fel magukat, hogyan készülnek a meccsekre – ezek nekem is hasznosak lehetnek!

– A férfi és a női vízilabda-válogatott között van olyan kapcsolat, hogy segítitek tippekkel, tapasztalatokkal egymást?
– Voltak észrevételeik. Nagy Viktortól kaptam is személyesen tanácsot, hogy mit csináljak másképp.

– Nem vetted rossz néven?
– Dehogyis! Sőt, nagyon jólesett! Figyelte a mozgásomat, elmondta, hogy milyen hibákat látott, és ki tudott javítani néhány elemet.

Párjával, Molnár Mátyással (Fotó: borsonline.hu)

– Kik azok a személyek, akik a leginkább motiváltak a karriered során?
– A kedvesem (Molnár Mátyás, az M4 Sport riportere – a szerk.), a szüleim és a barátaim.

– Mi ösztönöz, mi motivál, hogy a maximumot nyújtsd a sportolás során?
– A saját céljaim. Ha csak úgy lógnék a levegőben, akkor semmilyennek érezném a befektetett munkát. Ha egyszer kitűztem magam elé egy célt, akkor azt meg is akartam valósítani. Mindig motivált, hogy jobb legyek. Mindennap látom magam előtt a célt, amiért küzdeni akarok.

– Még akkor is, amikor korán kell kelni, és el kell indulni a hideg medence felé?
– Akkor is! Bár nem tagadom, nekem ez a legnehezebb része a sportágamnak.

– A korai kelés vagy a hideg víz?
– A korai kelés hideg vízzel…

– Milyen alapértékeknek köszönheted a sikereid?
– Ambiciózus vagyok, valamint kitartó, mert a kudarcok után nem estem szét, hanem összeszedtem magam.

– Kérlek, mondj három asszociációt a siker szóra!
– Sírás és nevetés. Célok. Befektetett munka.

– Mit jelent számodra a siker?
– Egy jó visszaigazolást a befektetett munkámra.

Köszönet Détári-Szabó Ádámnak és Pető Doriánnak, hogy létrejöhetett az interjú!

AZ UVSE-RŐL

Az UVSE Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület azért jött létre 2008 decemberében, hogy – egyedülálló módon – kizárólag vízilabda utánpótlás-neveléssel foglalkozzon. A régi, nehézkes egyesületi struktúrákat maguk mögött hagyva modern és transzparens módon működő klubot hoztak létre, az egyesületben sportoló gyerekek szülei segítségével és támogatásával. A működését elsősorban utánpótlás nevelésre fókuszálják, de ma már a náluk sportoló tehetséges gyerekek számára jövőképet is biztosítva, mind a női, mind a férfi felnőtt első osztályban indítanak csapatokat.

Az egyesület Magyarországon a legnagyobb vízilabda utánpótlás-központ. Az erőfeszítéseiket igazolja, hogy a működésük első hét évében, 18 országos bajnoki aranyat és 33 további országos bajnoki érmet nyertek a különféle korosztályokban.

Az UVSE Vízilabda Utánpótlás Sportegyesület a legnagyobb vízilabdaklub, jelenleg több mint 300 gyerek sportol náluk. Céljuk, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsanak a fiatalok számára annak érdekében, hogy sokukból felnőttválogatott játékos váljék.

Kántor Barnabás
A Jövőt Építők Generációja sportszekciójának vezetője, aki sportújságíró múltja után a JÉG-ben sikeres sportolókkal készít interjúkat egy kutatás keretében. Munkája során marketinggel, elsősorban a közösségi médiával foglalkozik, ő kezeli a JÉG Instagram-oldalát is.