Dombi István a bajai Kézilabda Sport Egyesület elnöke, 1952. június 16-án született Csongrád megyében, Mindszenten. A család 1953-ban került Bajára. Mindig szívesen dolgozott a közösségért és segített másoknak. Szüntelenül próbálja magát beleélni mások helyzetébe, és ha tud, akkor segíteni rajtuk. A közösségért és az emberekért képes áldozatokat vállalni, és ezt szívesen is teszi, mert számára ez egy természetes életforma.

Honnan jött önnek a kézilabda ötlete, illetve mit jelent önnek?

Már az általános iskolában is vonzódtam a sporthoz, főként a labdajátékokhoz. Itt ismerkedtem meg a kézilabdával, és először szükség

Pető Dorián JÉG attasé

megoldásként – majd később ott is ragadta

m – kapus lettem. Abban az időben rendszeresek voltak az általános iskolák közötti városi bajnokságok, melyeket évről-évre rendre megrendeztek. A kézilabda akkor még kifejezetten szabadtéri sportág volt. A kézilabda megszeretésében és fejlődésemben meghatározóak voltak a Pécsett eltöltött évek, az ottani közösség, az ottani eredmények. A sikerek körvonalazni kezdtek akkoriban egy, a kézilabdához is köthető életpályamodellt számomra. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert egy sajnálatos sérülés miatt a kézilabdát mint versenysportot fiatalon abba kellett hagynom.

Ezt követően, már csak hobbi, buli és munkahelyi szinten kézilabdáztam tevőlegesen. A sport szeretete azonban megmaradt és az óta is végig kísérte az életemet. A sport, a kézilabda nagyon sokat adott nekem, és nagyon sok mindenre megtanított az életben. Megmutatta számomra a közösség, a “csapat”, a csapatban dolgozás és gondolkodás jellem és tudatformáló erejét. Az “egy csapatként” működés felemelő érzését, a közösség fontosságát. Ezek a meghatározó élmények elkísértek az egész életemen keresztül és motiváltak abban, hogy a későbbi filozófiai érdeklődésem és tanulmányaim mellet a vezetéselmélet és az emberek csoportjainak szervezése és irányítása kérdéseivel is magas szinten foglalkozzam.

Sikeresnek érzi magát?

A siker és a sikeresség az mindig egy múló, és mindig egy pillanatnyi állapot. Örülök, és személyes sikerként élem meg, ha valamit jól megoldunk közösen együttműködve a csapattal, az egyesülettel. Az ilyen pillanatok nagyon szépek és olyankor mindig úgy érzem, hogy jó elnöknek lenni, és ezekért a felemelő pillanatokért érdemes ezt a munkát csinálni. Jó érzés látni a csapat, a közösség sikerét, fejlődését. Természetesen a siker, a sikerélmény nem egy önmagában létező, csak önmagában létrejövő érzés, eredmény. A sikert sokszor kudarcok is kísérik, illetve beárnyékolják. A kudarc nincsen siker nélkül és igaz ez viszont is. Azt gondolom, hogy a mai nap kudarca magában hordozza a holnapi nap sikerét is. Ezért érdemes mindig előre nézni, de ezért is kell mindig elemezni és végiggondolni, hogy mit miért csinálunk, szabad és kell is kételkedni, mindig feltenni a kérdést, hogy helyes-e, jó-e amit csinálunk. A siker elengedhetetlen eleme és része, hogy odafigyeljen az ember, a közösség visszajelzéseire, a közösség, a csoport reakcióira az adott kérdésekben. A sikerhez mindig kellenek az engem körülvevő és segítő emberek. Az egyéni siker szinte nem is értelmezhető, mert az ember jelen esetben Én egy kis apró pont a szervezetben, a közösségben, és a siker -ha van- az valamennyiünk érdeme és sikere.

Fiatalon gondolta volna, hogy egyszer elnök lesz?

Nem gondoltam. Az, hogy az ember elnyer, megkap vagy megválasztják egy pozícióra, munkára, az nagyon sok mindenen múlik. Idő, hely, lehetőség, közösség és egyes emberek adott időben történő, megfelelő találkozásának összessége. Ezek a körülmények anno adott időben és helyen rendelkezésre álltak, Én pedig úgy éreztem, hogy képes vagyok a feladat ellátására, és vállalnom kell a feladatot, meg kell feleljek a megelőlegezett bizalomnak.

Mit jelent ön számára a sport?

A sport számomra egy fontos dolog. A sport egy életforma,és a sport az alapja mindennek. A sport = egészség. Egészség = cselekvés lehetősége. Sport, egészség, cselekvés – tettek = megelégedettség, boldogság, békesség, szeretet, barátságok. Egyszóval teljes emberi élet!

Voltak álmai, és ha igen, azokat meg tudta valósítani?

Igen voltak álmaim fiatalkoromban. Voltak illúzióim is. Én is szerettem volna a világot megváltani, szerettem volna a földet a sarkából kifordítani. Az után a múló idő és az élet napi folyása és fordulatai megmutatták és megtanítottak arra, hogy ez a “világmegváltás” az bizony nem egy egyszerű dolog. Így azután ez nekem sem sikerült, de sikerült elérnem eredményeket. Egyik ilyen eredmény -a témánkhoz kapcsolódóan-, hogy Baján újból van kézilabdázás. Eredmény, hogy ma már közel 100 igazolt játékosunk van négy csapatban. Eredmény, hogy nagyszerű fiatal, tehetséges és jóravaló embereket ismertem meg. Eredményként élem meg, hogy ezeknek a fiataloknak segíthetek, és szervezhetem az életüknek egy kis, de talán annál fontosabb részét, a sportot.

Mi motiválta régen és mi motiválja most is Önt?

Az, hogy mit hogyan lehet megcsinálni, és soha nem az, hogy mit miért vagy, hogy nem lehet megcsinálni. Egyszer Budapesten egy ügyvédi iroda ajtaján azt láttam kiírva, hogy “ Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” Ha belegondolok, akkor ebben a megjegyzésben nagyon sok igazság van. Az ilyen, és ezekhez hasonló apró pici igazságokra építve próbálok segíteni és próbálom tenni a dolgomat a Bajai Kézilabda Sportegyesület életének és ügyeinek előre mozdítása érdekében is.